– Where to find safety in an unsafe world? –
The only thing I love in the winter that it’s getting dark early so when I sit on the bus I can peak into others home. I love to watch what is happening in others ‘aquarium’. Every window is a new set. I imagine I live their life – I sit on their sofa, watching their TV, eating their dinner, wearing their clothes.
After I arrive into my own aquarium I know inside out. Into my home. Into the only place on this world I can be naked – in every sense. Into the place where without thinking I can reach my toothpaste. Where the rhythm of the dripping tap is a well-known music. Where I know the length of the time the toilet tank fills up. The screech of the front door. The noise of the hanging plastic decoration as the breeze runs through the kitchen. Where every little corner has the splash of color of me. Where I can lock the door, cocoon myself into my soft, furry blanket and I know I am safe.
I love to loose my hands in the warmth of someone special’s hands. I love the feeling I am safe with this person and when he hugs me I can be lost in this hug, knowing, does not matter what happens in the world around us, because I am safe.
I love to go to sleep with the knowledge there is a reason to wake up next morning because there is a job I love, people are waiting for me, I can support my life – my home, my food, my clothing. I do not need to relay on anyone’s good will. I am free. I am safe.
…
Have a you ever lost you bank card, travel card, all documents in one go with a dead telephone in your pocket, no cash at all, in the middle of a big city? Standing on the street not knowing what to do, where to go? And no one trust you are not a beggar when you ask some money to go home. We all heard it millions of time from a stranger holding some penny in his/her hand, ‘Just one pound please, I need to pay the train’. Who would trust YOU? Who would trust you are definitely the one who need that pound… No one. All you will have the look makes you feel you are naked in a room of ully clothed people. And no one and nothing is there to put a blanket on your shoulder.
…
Yes, that day might come (might not)…
…when the very important person walks out of your life.
…when the safe home turns into a cage, a trap where the countless memories in every corner are like little soul-sucking creatures slowly taking your color.
…when you open a letter informing you the loss of your job.
Yes, that day might come when you are floating in the big, dark, cold nothing completely alone and there is no one and nothing to pull you back, to give you warmth.
…
BUT there IS one safe place in this universe. The place where you are right now.
Just close your eyes. Breath in. Feel the air filling up your body. You are alive. This is the blanket on your shoulder. You have the Earth underneath you – always there to hold you, support you.
Now imagine you are sitting in a bubble. A glowing, shiny bubble. This is the arm hugging you. Warm, caring, safe.
Now open your arms. Open them wide. Lift your face towards the sky and find your smile. Even the most cracked one. And say thank you for the air in your lung, the Earth underneath your bum, and for this shiny, beautiful light bubble around you in this very moment. This is the only thing you have – nothing else. And you are the only one who can bring safety and caring into your life. No one and nothing can give it to you from outside of you.
So as long as you are here, alive, celebrate yourself. Celebrate this moment. And this one. And this. Celebrate your life in this very moment.
(A magyar valtozat ekezetek nelkul olvashato.)
– Hol a biztos pont egy bizonytalan vilagban? –
Az egyetlen dolog, amit szeretek a telben, hogy koran sotetedik, es a buszon ulve bekukucskalhatok masok eletebe. Szeretem figyelni, masok hogyan elik ‘akvarium – eletuket’. Minden ablak uj izgalom, meglepetes. Elkepzelem, hogy a bent elok eletet elem – en ulok a kanapejukon, nezem a TV-juket, eszem a vacsorajukat, es viselem az elnyutt treningnacit.
Aztan hazaerkezem az en kis akvariumomba, aminek minden szegletet ismerem. Az en otthonomba. Az egyetlen helyre, ahol lemeztelenedhetek – minden tekintetben. A helyre, ahol gondolkodas nelkul nyulok a fogkremert. Ahol ismeros zene a csap csepegesenek ritmusa. Tudom mennyi ido alatt tolt ujra a WC tartaly. Tudom az ajto nyikorgasat. A csillogo terelvalaszto fuggony csillingeleset, mikor a huzat keresztulrohan a konyhan. Ahol minden aldott sarok az en eletemmel van telemazolva. Ahol bezarhatom az ajtot, es a puha, szoros takaroba babozodva tudom, itt biztonsagban vagyok.
Szeretem az erzest, mikor a kezem elvesz egy szamomra kulonleges ember tenyereben. Szeretem az erzest, hogy biztonsagban vagyok ezzel az emberrel. Hogy mikor megolel, a vilag gond nelkul osszeomolhatna korottunk. Mert ebben az olelesben tudom, biztonsagban vagyok.
Szeretek nyugovora terni a tudattal, hogy van okom reggel kinyitni a szemeim, mert van munkam, olyan munkam, amit szeretek, ahol szamitanak ram, ami segit eletet teremteni – lesz belole otthonom, etelem, ruham. Hogy senki joindulatatol nem fuggok. Hogy szabad vagyok. Biztonsagban vagyok.
…
Veszitetted el valaha a bankkartyad, a berleted, minden papirod egyszerre lemerult telefonnal es nulla keszpenzzel a zsebedben egy hatalmas varos kellos kozepen? Alltal mar az utcan halvany sejtes nelkul, hogy most hogyan es hova tovabb? Mikor senki nem hitte el, nem szelhamos penzcsalo vagy, mikor aprot kertel hazamenni. Mert mi mind millioszor hallottuk idegenektol, kik par fillert mutogattak tenyerukon, hogy ‘De csak 100 forint kene a vonatra!’. Miert biznanak az emberek eppen benned? Ki fogja elhinni, hogy TE valoban csak haza szeretnel jutni? Senki… Csak a megveto tekintetek, csak a lehunyt pillak, csak az erzes, hogy puceran allsz egy emberekkel teli terem kellos kozepen, ahol senki es semmi nincs, aki egy takarot teritene a valladra.
…
Igen, az a nap talan eljon (talan nem)…
… amikor az a nagyon kulonleges ember kisetal az eletedbol.
… amikor a biztonsagot nyujto otthon csapda lesz csupan, hol a millio emlek mint elet-ragcsalo lenyek bujnak minden sarokban, fekete-feherre mazolva szinektol vibralo eleted.
… amikor a felnyitott levelbol nem mas pottyan ki, mint egy jo kover felmondas.
Igen, eljohet az a nap, mikor csak lebegsz a nagy, sotet, hideg semmiben, tokeletesen egyedul, es senki es semmi nincs, aki visszarantana, aki meleget tekerne kored.
…
AZONBAN VAN egy valoban biztonsagos hely ebben a mindensegben. AZ a hely, ahol eppen most letezel.
Csak hunyd be szemed. Csak erezd, ahogy a levego megtolti a tested. Eletben vagy. Ez a takaro a valladon. Erezd a Foldet alattad – mindig ott van, mindig megtart.
Most kepzeld el, hogy egy buborekban ulsz. Egy fenyes, ragyogo buborekban. Meleg, ovo, biztonsagos.
Tard ki a karjaid. Szelesre, mint aki olelni keszul. Mutasd az egre az arcod, es guberalj ossze nemi mosolyt. Nem baj, ha kicsit poros, csikorgo. Es koszond meg a levegot a tudodben, a FOLDet a feneked alatt, es ezt a ragyogo, fenyes buborekot korotted – ebben az egy pillanatban. Mert ennyi, amid van. Semmi mas. Es te vagy az egyetlen, aki biztonsagot, meleget teremthet az eletedbe. Senki es semmi mas rajtad kivul allo ezt soha meg nem adhatja.
Szoval amig itt vagy, amig elsz, unnepeld magad. Unnepeld ezt a pillanatot. Es ezt. Meg ezt. Unnepeld az eleted – ebben az egy pillanatban.