Újjászületés-mesék az Óperenciás tengerentúlról

 

Újjászületés-mesék az Óperenciás tengerentúlról

– Kambó –

Változó kinek mikor üt be, nekem 39 éves koromban jött a felismerés, hogy meg fogok halni, és kezdeni kéne valamit az életemmel. Még tébláboltam pár évet, míg végül beírtam a google-be, hogy ayahuasca, mire kijött az, hogy kambo. Nem tudtam mi az, de ott volt, karnyújtásnyira, jókor, jó időben, hát mentem. Három napra kiköltöztem London külkerületébe egy kambo elvonulásra. Első állomás.

De előbb a tények. Mi is az a kambo?

A kambo tradícionális gyógyító mód dél-amerika szerte. Az amazonas medencében honos óriás majombéka bőrváladéka, méreganyaga, amit védekezéskor termel a szervezete. Az emberi bőrön ejtett pici sebbe téve fejti ki hatását, ami 15-20 perc. Ahogy a sebbe kerül, pár percen belül jelentkezhetnek olyan tünetek, mint izzadás, szédülés, hányinger, hányás, erősebb szívverés. Mélyebb kutatások hiányoznak, de sokan állítják, segíthet az olyan problémák kezelésében, mint függőségek, alzheimer, rák, krónikus fájdalom, cukorbetegség, rheumatism, HIV. Mentális szinten segíthet a depresszió, szorongás, szomorúság oldásában, elengedésében. A ceremonia után könnyedebbnek érzhetjük a lelkünket. Tudatmódosító hatása nincs, maximum kisebb eufóriát okozhat.

Itt vett tenyerére a sors. Két fiatal lány, csordultig anyai védő-óvó ösztönökkel és végtelen fényű szeretettel volt a host. Úgy nyitottak ajtót és olyan természetességgel öleltek át, mint egy ezer éve látott családtagot. Meglepett, de azonnal feloldódtam. Ilyen légkörben nincs értelme szorongani. Rajtam kívül 3-4 ember vett részt a hosszú hétvége programjában. Mindenki saját szobával, a saját ágyon üdvözlő kártya, túlságosan is személyes üzenettel. ‘Hogy ismerhetnek ennyire jól?’ – tűnődtem. Csak ültem. Éreztem, hazaértem. Bármi is történjék e három nap alatt, készen állok.

Másnap 1,5 – 2 liter víz volt a reggeli. Már az ötlet, hogy ezt mind meg kell innom felfordította a gyomrom. Eztán jöhetett csak a fő fogás, a békaméreg.

Az ayurveda tanárom azt mondta, pisi – kaki – hányás – tüsszentés – szellentés… ezek mind természetes folyamatok. Soha nem szabad őket visszatartani, mert megbetegítik a testet. Nos, ekkor őt még nem ismertem, de mert gyakorlott buszon hányó gyerek voltam, erős szorongással konstatáltam, én itt két vadidegen előtt, mi több, hozzájuk a komfortosnál közelebb tartózkodva fogom perceken belül abszolválni a hányás részt. Gondosan szocializált énem görcsösen kapaszkodott az ajtófélfába, hogy ‘Na eeezt nem! Ez aaakkora szégyen! Ez nem fér bele!’ Mire a ‘jólány’ énem jól fenéken billentette, hogy ha már itt vagyunk, akkor moderáld magad. Idejöttél, fizettél, nem kell a jelenet. Itt most nyilvános hányás lesz. És betaszajtotta az ellenkezőt a két lány közt álló székre.

Ülök az ablak előtt. Nézem a világ legunalmasabb utcáján a szemben lévő nem kevésbé érdektelen házat. Elhalad egy ember. Én itt ülök, mindjárt meghalok, ő meg csak sétál. Micsoda különbségek élet és élet közt! És csak egy fal választ el bennünket.

Pici fapálcát égetnek, s nyomják a bőrömhöz, mi apró pontot éget a karomba. Az így képződött sebbe meg beleültetik a méregpöttyöket. Ma négy pötty, holnap öt, aztán hat. Fessünk katicát! Próbálok nem gondolkodni. Már mindegy. Már történik. Már kúszik fel a forróság a fejembe, terül szét, dagad, nő a fejem, mélyül a légzés. Hagyom hogy mélyüljön, hagyom, hogy történjen. Csak nő a fejem, szorul a gyomrom. Hányás.

‘Belowed child. My heart is yours’ (Jai-Jagdeesh – In Dreams) – sosem hallottam ehhez hasonló dalt korábban. Nekem énekel ez a lány a lejátszóból. Mit a lejátszóból?! Ott ül a hangfal tetején, pengeti gitárját és szíve minden szeretetével önti rám ezeket a fénylő, ölelő szavakat. A bennem kuporgó pici kislány felelmeli a fejét. Valaki szól hozzá? Valaki szereti? Öleli? Pár könny végigfolyik az arcomon. Nézem a világ legunalmasabb utcájának legunalmasabb házát. Nézem a langyos napsütést. Ahogy a gyomrom szorítása csökken, nyílik a szívem. És szeretem a háztető minden cserepét. A kábeleken tollászkodó madarakat. A kábelt. A függöny apró moccanásait. Azt az amott sétálót, őt is. Szeretek.

Az iras folytatasa az ide klikkelve oldalon olvashato