Csak odaútra szóló jegy – az életembe

Sosem gondoltam volna, hogy az a néhány papsajtot legelő gyerekkori nyár ilyen mély nyomot hagy majd bennem.

Negyvenöt éves koromra végigálmodtam a szokásosságukban banális álmokat – biztos munkahely, házasság, szorgos hétköznapok, mégszorgosabb hétvégék, évi 1-2 nyaralás, adófizetés… Mígnem egy nap szétdurrant az üvegbúra. Felkapaszkodtam hát az első arra járó repülő rongyszőnyegre, minek hátáról lepottyanva a guatemalai dzsungel kellős közepén landoltam, ahol újra elkezdhettem álmodni – immár a saját álmaimat.

Egy reggel, a papsajtos réttől egy óceánnyira, álltam a jéghideg folyó közepén. Bambultam a lábujjaim, az arra tévedő, bokámra csodálkozó apró halakat. Azon tanakodtam, milyen szerencsések azok, akik minden reggel itt állhatnak, és bámulhatják, ahogy a csintalan víz amorffá gyurmázza lábujjaikat.

És akkor… Nem, még sosem világosodtam meg, de ilyesmi lehet. A kristály folyó a lábszáramhoz csapott egy bomló fakérget. A becsapódás karcossága, az új ritmus kizökkentett. Visszaparancsolt a valóba. Tekintetem megbabonázva követte a továbbgördülő fadarabot. Ez olyan mint én, gondoltam. Csak sodorja a víz. Csak lökdösik a betanult minták, a soha meg nem kérdőjelezett hitrendszerek, a sorsközösségek, az odatartozás szűkölő szükségének árama.

Szétnéztem. A dzsungel fái hümmögve bólogattak. Az ég madarai a mindent tudók magabiztosságával intettek. Az ő szemükkel láttam magam egy pillanatra. Itt állok. Én. Az a lány a papsajtos rétről. Éreztem az élet óvó ölelését. Éreztem a szívem hajszálrepedésén felkúszó vágyat, amit a minden sejtecském sarkaiban megbúvó minden ősöm szelleme támogatott: ‘ÉN IS ITT AKAROK ÁLLNI MINDEN REGGEL!’. Olyan más, olyan  – az eddig bejáratott gondolkodás-menetelésemtől – eltérő volt ez az ötlet, mint a tiszta vízbe cseppentett vörös málnaszörp. Akartam valamit. És döntést hoztam. Magamról. Az életemről. Én. Az a lány a papsajtos rétről. …és intettem az égen apró ponttá zsugorodó hazafelé repülő járatnak.

Azt tanultam, hogy az életet lehajtott fejjel túl kell élni.

Ígyhát igyekeztem…

… a cikk folytatasa az Uj Egyensuly oldalon (klikk ide) olvashato.

Jo olvasast! :o)