Tag Archives: back to basics

Realizations on ‘VARRIOR’ theme

Back to basics, Yoga, Yoga video, ,

 

Warrior 2For the video about WARRIOR 2 visit my YOUTUBE channel.

Realisations on ‘VARRIOR’ theme

 

Realisation 1:

I realised we all want to be happy. Avoid hardship, failure, pain. And if we fail – because we have pain, hardship – we feel disappointed. I was there. With the never ending disappointment within – I did everything I could and I am still not happy. For moments – yes:

  • when – after days/weeks of cloudy skies – the sun is out, warming my skin – yes.
  • when I cocoon into a freshly washed bedding – yes.
  • waking up for the smell of freshly made coffee on a lazy morning – yes.
  • watching the peace of a sleeping animal – yes.

But not fully, totally, constantly.

Realisation 2:

NOONE ever promised us constant happiness. Life is not about constant happiness. Life is about learning lessons, to experience things – failure, pain, disappointment… and happiness.

Realisation 3:

Yes, we are all warriors. We all have our own battles. But I choose my own point of view – keeping the eyes on the wounds only, or looking up in the sky. This is our choice. I decided to be a peaceful, smiley warrior. I decided to accept myself as I am, stopped fighting against my thoughts, habits, behaviours – were not approved by others.

Realisation 4:

In the moment I accepted my own battles, accepted that I am a warrior – the battle disappeared, the armour fell down. No warrior any more. No battle exists. Only me with constant happiness. With the feeling you have when you are in love. But I feel this love towards life. Towards beauty and hardship, pain and joy, failure and cracks on the sky where he light gets in.

I do not want to be happy any more. I am happy. With all the aspects of my human existence.

 

(A magyar valtozat ekezetek nelkul olvashato.)

 

Felismeresek ‘harcos’ temara

 

Felismeres 1:

Azt vettem eszre, mi mind boldogok akarunk lenni. Elekerulni a nehezsegeket, bukasokat, fajdalmakat. Es amikor elbukunk – mert a fajdalom, a nehezsegek meg mindig ott vannak – csalodottak vagyunk. Jartam itt. Ismerem a kornyeket. Minden tolem telhetot megtettem, es megsem voltam boldog. Neha, pillanatokra – igen.

  • amikor napok, hetek szurke ege utan vegre erzem a nap meleget a boromon – igen.
  • amikor bevackolok a frissen mosott agynemube – igen.
  • amikor egy lusta reggelen a frissen fozott kave illata ebreszt – igen.
  • amikor egy alvo allat bekes szuszogasat figyelem – igen.

De nem allandoan, teljesen, totalisan.

 

Felismeres 2:

Soha SENKI nem igert nekunk allando boldogsagot. Az elet nem az allando boldogsagrol szol. A Fold egy tanulobolygo, az elet leckek lancolata, mik soran megtapasztalunk bukast, fajdalmat, csalodast… es boldogsagot.

 

Felismeres 3:

Igen, mi mind harcosok vagyunk. Mi mind vivjuk sajat kis csatainkat. De EN vagyok az, aki a sajat nezopontomat megvalasztja – a sebeim bamulom megbabonazva, vagy felemelem tekintetem az egre, ahol a felhok eppen resnyire nyilnak egy napcsova elott. EZ kizarolag az EN dontesem. Egy nap ugy dontottem dontottem, bekes, mosolygo harcos akarok lenni. Elhataroztam, hogy elfogadom magam ugy, ahogy vagyok. Hogy nem harcolok a sajat gondolataim, szokasaim, viselkedesi normaim ellen, meg ha hianyzik is roluk masok aldasa.

 

Felismeres 4:

Abban a pillanatban, amikor beket kotottem sajat kis belso csataimmal, elfogadtam, hogy igen, harcos vagyok… a csatamezo eltunt, lehullott a pancel. Eltunt a harcos. Eltunt a csata. Ami maradt: en es a folytonos boldogsag. Az erzes, amit akkor erzel, mikor szerelmes vagy. De ezt a szerelemet az elet irant ereztem. A szepseg es a nehezsegek, a fajdalmak es a varazslat, a bukasok es minden repedesek irant az egen, miken a nap biztato sugarai attornek.

Mar nem akarok boldog lenni. Az vagyok. Emberi letezesem minden morzsajaban.

 

 

 

 

 

… just like a mountain

Back to basics, Yoga, Yoga video, , , , ,

 

For the video about TADASANA visit my YOUTUBE channel.

 

EXTRA mountain meditation by me: https://soundcloud.com/user-328915739/mm071117

…just like a mountain

I’m sitting in the middle of the jungle. My laptop is on my lap. No, I do not feel I do something blasphemic. I’m in peace with the fact I can do differently. I am balanced.

Blissful state.

…

Mountains standing around me.  They are just standing unwaveringly. I look up to them. I admire them. I know they have their own secrets, own view, knowledge of life. No tension around. I feel like a little girl sitting next to the ankle of her grandparent listening his/her words. Sometimes only couple of dried words falling front of me. Other times the words like rivers running out of the mouth.

Their ‘face’ looks different every day. On rainy days I can not even see the top of them. The comfort of the cloud-made pillows just slowly melting away. Other days one of its side is hiding in shadows letting the other side to shine. There is no competition. No winner or loser. Sunbeam or cloud fluff drawing the erratic silhouette.

…

I WANT to upload my video onto YOUTUBE.  I’m squatting at the feet of the hills, more and more frustrated because of the electricity shortage of the last three days. No internet of course. After three days I give up. Gazing the hills with no life in my eyes. And I slowly realise: my WILL is nothing here. It will always bounce back even I exhaust myself to death. Here the NO means NO. I have only one chance: to bow my head, to accept, and let myself to melt into the rhythm of the HERE, the rhythm of THEIRS. My only chance to be like the mountains: to exist as I am and whatever happens around me just respect it, welcome it, and let it go. As mountains need clouds, water, sunshine we need all the experiences in our life. It makes as the person who we are now.  I have only one thing to do: being open, and to trust that all will happen in its own time.

There is no secret.  But inner-peace is here. Balance. I am grounded, routed, strong.

 

(A magyar valtozat meg mindig csupan ekezetek nelkul olvashato.)

 

…mint a hegyek

Ulok a dzsungel kozepen, olemben a laptop. Nem, nem erzem szentsegtoresnek. Bekeben vagyok a tennyel, hogy csinalhatnam mashogy is. De jol van igy. Egyensuly van.

Aldott allapot.

…

Korottem hegyek. Allnak renduletlenul. Felnezek rajuk. Tisztelem oket. Erzem a titkuk, a bolcsesseguk. Nem erzek feszulest. Nyugalom van, beke. Mintha egyik nagyszulom bokaja melle kuporodnek. Hallgatom a megelt elet erlelte szavakat. Neha csak par tomor mondat. Maskor folynak a szavak az elmerengo tekintet atrajzolta arc szajabol.

Minden nap masok. Esos napokon nem is latni a csucsukat. Felhokbe csavarodnak. Van, hogy az egyik oldalt arnyek rejti. Nincs lazongas. Nap vagy kod rajzolja a hullamzo sziluetteket.

…

Fel akarom tolteni a videom a YOUtube-re. Ulok a helgyek toveben, egyre frusztraltabban, hogy napok ota nincs aram, nincs internet. Harmadnap feladom. Uveges szemekkel nezem fennseges lenyuket, es lassan rajovok, az en kis akarasom itt visszapattan. Itt a nincs az nincs. Itt egy eselyem van: ha fejet hajtok, ha elfogadok, ha beleengedem magam az elet ritmusaba, az ITTENI ritmusaba, az O ritmusukba. Ha olyan leszek, mint ok, a hegyek: letezem a magam valojaban, es barmi tortenik korottem, csak ugy tekintem mind, mint mulo felhot, mint taplalo vizet, mint eletet ado napfenyt. Mindre szukseg van egy kiegyensulyozott elethez. Mind egyutt erlelt azza a szemellye, aki most vagyok. Nekem egy dolgom van csupan: befogadni, es bizni, hogy minden a maga idejeben erkezik.

Nincs titok. Belso beke van. Egyensuly.